A Magyar Olimpiai Bizottság video-sajtótájékoztatót tartott, ahol a nap szenzációját okozó Vas Kata Blankát ültették a kamera és a mikrofon elé, a 19 évesen, újoncként olimpiai negyedik helyezett hegyikerékpárost kérdezhették a magyar média képviselői.
Vas újságírói kérdésre elmondta, hogy
- Benkó Barbara szerezte a kvótát Magyarország számára, köszöni neki, de ezt nem itt szeretné megtenni, hanem előbb írásban, majd személyesen is kifejezi háláját.
- Előzetesen legjobb esetben a top 10-be várta magát, mert, mivel U23-ban versenyzett eddig, nem tudta felmérni mire lehet képes az elit felnőtt mezőnyben.
- Mivel a verseny rendezői szokatlan módon az utolsó pillanatban átalakították a pálya vonalvezetését, teljesen új úton kellett menjen, és bár a rendezők összességében könnyítettek terepen, mégis elrontotta az elején azt a szakaszt.
- Azért vigyorgott, pacsizott az utolsó métereken, mert iszonyatosan örült, egyszerűen nem hitte el, hogy negyedik helyen gurul a cél felé.
- Rengetegen gratuláltak neki, jöttek az üzenetek a telefonjára, de mivel doppingkontrollra kellett menjen, ahol két órát töltött el, nem tudta megítélni, mit szóltak a versenyzőtársai ahhoz, hogy a relatív ismeretlenségből bejött a 4. helyre. Amit kiemelt: „Azt viszont nagyon nagy szónak tartom, és rendkívül jól esett, hogy a férfi győztes, a brit Thomas Pidcock személyesen gratulált”.
A rajt után, azt mondta magának:
ha tudom tartani a saját tempómat, talán beérek a top 10-be. Sokáig láttam magam előtt egy 4-5 fős csoportot. Ha azonnal beleerősítettem volna, simán beértem volna őket, de inkább a saját tempómra figyeltem, hogy ne savasodjak be idő előtt. Csak arra koncentráltam, amit csináltam, arra sem figyeltem, hogy a végefelé éreztem, nekem sem az igazi már a lábam. Nem törődtem a fájdalommal.
Bár a mezőny végéről, mégis remekül rajtolt, viszont mindjárt az elején elesett. A bukásáról elmondta, hogy csak pár másodperc hátrányt jelentett, nem esett nagyot, nem ütötte meg magát.
4-5 ember előzött meg, ami nem baj. A nagyobb gond abból adódott, hogy a hegyen nem tudtam így feltekerni, le kellett szállnom és csak futva haladhattam. De végül is mások is hibáztak a versenyen.
Vas a jövőbeli célkitűzéseiről, az esetleges 2024-es, párizsi olimpiai rajtról annyit árult el, egyelőre nem tudja mi lesz a megoszlás a három szakág, a mountain bike, a cyclocross és az országúti kerékpározás között.
Remélem, nem kell egyik szakágamat sem abbahagynom. Biztos, hogy át kell gondolnom mikor melyikben versenyzek, hogyan alakítsam a pihenés, edzés, versenyzés háromszöget. Szívem szerint maradnék a hegyikerékpárnál, de kipróbálnám az országútit is, nemcsak egy-egy verseny erejéig, hanem akár egy egész szezonon keresztül. 2024-ben ezért lehet akár országúti indulás is, de lehet hegyi kerékpár is. Ha Párizsban sík pálya lesz, nem sok esélyem lenne. A pályától függ valószínűleg, hogy melyiket választom, ha egészséges vagyok.
Vas sikere ellenére nem érzi, hogy már most a sportága ikonja lenne, csak azt látja, hogy rengeteg értesítést kap, a telefonja állandóan csörög azóta. Ennek ellenére azt mondja:
Szerintem holnapra el is felejtik az emberek ezt az eredményt.
Lantos Gábor, az Origo.hu sportrovatvezetője a gratulációját követően ennek kapcsán megkérdezte Vastól, mennyire érzi, hogy Magyarországon csak az első hely az igazi, a második és a harmadik hely csak-csak, míg a negyedik helyezettekről már kevés szó esik, holott ebben a világsportágban 4. helyet elérni akkora dolog, amely akár értékesebb is lehet, mint más sportágban aranyérmet nyerni.
A magyarok nagyon szeretnek nyerni és ez nem baj, mert mindenképp motivál, hogy legközelebb nyerjek én is, és akkor még büszkébb lesz rám az egész ország. A sportágakat azonban nem hasonlítanám össze, mert mindenkinek a saját sportágban kell érvényesülnie, ott is szeretne aranyat nyerni. Ezzel az összehasonlítgatással csak megbántjuk a sportolókat. Végül is mindenhol a világon az aranyérmeseket becsülik meg a legjobban
– válaszolta rendkívül éretten.