Elég nagy szívás kijutni Tokióba, de lehetne rosszabb is

Felfoghatjuk a türelmünk próbatételének is, ami a Japánba érkezésünk után vár ránk, de talán ez a kisebbik baj.
Kapcsolódó cikkek

A megnyitóünnepséget ugyan pénteken tartják, de szerda óta mennek a versenyek a tokiói olimpián, és már a magyaroknak is szurkolhattunk:

Kapcsolódó
180 centis, 74 kilót nyom és 28 éves az átlagos magyar olimpikon
Huszonhat sportágban, 175 magyarért izgulhatunk a napokon belül kezdődő 2021-es tokiói olimpián. Statisztika.

Nagy szó ez, hogy az eredményekről írhatunk, mert elég lehangoló hírek kísérik a tokiói játékokat. Már az első érkezők között voltak koronavírusosak, és száz felett jár a játékokhoz köthető pozitív tesztek száma. Egy hónapja pedig napról napra emelkedik a szigetországban a megbetegedések száma. A külföldi nézők után a japán szurkolók előtt is becsukták a kapukat, így már biztosan minden idők leghangulattalanabb olimpiáját kapjuk meg.

Egy ugandai súlyemelő napokig azzal irányította a figyelmet Japánra, hogy elszökött, nem akart ugyanis hazatérni – őt azóta megtalálták és feltették egy hazája felé tartó gépre. Volt már hír arról, hogy a megnyitó egyik próbáján az olimpiai stadionban megerőszakoltak egy nőt, a nyitányt rendező Kobajasi Kentarót pedig kirúgták, mert korábban a holokauszttal viccelődött.

Mindezeket még sikerült azzal megfejelni, hogy a héten a szervezők részéről elhangzott az a kijelentés, hogy a járvány miatt akár le is fújhatják az olimpiát.

Kapcsolódó
Az utolsó pillanatban is törölhetik az olimpiát, ha megugrik a fertőzöttek száma
A sportolóknak pedig hat órával a verseny előtt negatív tesztet kell adniuk, hogy indulhassanak.

Elég meredek nyilatkozat, de arra mindenesetre jó volt, hogy a napokban útnak indulóknak adott egy kis versenydrukkot, egy kilenc-tízórás repülőút kezdetén azért biztosan többekben felmerült, hogy mi van akkor, ha a leszálláskor közlik, idén is elmarad a 2020-as olimpia.

Erre csak ráerősített, amikor a gépem Amszterdamból megérkezett a Haneda reptérre, tele a többi közt holland, kubai, ecuadori, cseh sportolóval, és a stewardessek közölték a pakolni kezdő utasokkal, hogy a szervezők azt üzenik: mindenki üljön vissza a helyére. Végül nem fordították vissza a járatot, csak arról volt szó, hogy szakaszosan lehetett elhagyni a gépet:

Egy ideje már hallani lehetett horrorsztorikat arról, ahogyan az emberek csordába rendeződve vonulnak, és akár hét órát is a reptéren vesztegelnek, mire beengedik őket az országba. Ami az ellenőrzés lassúságát illeti: igazak a hírek.

A mi esetünkben talán a kora reggeli érkezés is közrejátszott abban, hogy nagy tömeg nem alakult ki, megfelelő távolságban lerakott székeken kellett kivárni a sorunkat, ekkor volt idő arra is, hogy akinek volt elmaradása a kitöltött papírok terén, az bepótolja. Eleve 96 órán belüli két negatív PCR-eredmény (az egyik 72 órán belüli) kell ahhoz, hogy elindulhassunk, de mellé rengeteg papírmunka is társul, leginkább akkor, ha a japán kormány nem bólintott még rá az adott sportoló/sportvezető/újságíró/stb. egy hónapja leadott aktivitási tervére.

Ebben az a vicces, hogy sokszor csak az indulás napján jött a visszaigazolás, azaz teljesen feleslegesen kell ilyenkor kitöltetni és kinyomtatni egy köteg papírt. Mellé még többféle applikációt is aktiválni kell, de ezek közül van olyan, ami eleve csak Japánban működik – ilyen az úgynevezett Cocoa is, ami az ország kontaktkövető alkalmazása, és kötelező a használata, miután az oltást nem tették kötelezővé a szervezők, nem úgy a MOB, amiből lett egy kisebb botrány is.

Kapcsolódó
Schmid Julia-ügy: kizárható-e az olimpiáról az a magyar, aki nincs beoltva?
Legutóbb talán 1984-ben, Los Angelesben fordult elő, hogy MOB-határozat nyomán maradt le az olimpiáról magyar színekben induló sportoló. Most erre ismét volt példa: a szerkesztőségünk birtokába jutott elnökségi jegyzőkönyv alapján próbáljuk összerakni a döntés hátterét, jogi szempontjait.

Ugyanakkor olyan, meglehetősen szokatlan helyzetben is találhatja magát az ember, hogy félrevonulva

egy kinyomtatott, citromot ábrázoló kép hatására kell megfelelő mennyiségű nyálat termelnie egy kis műanyag csőbe,

mert a résztvevők szerencséjére a rengeteg tesztelést így végzik, nem az orrlyukakból és garatból levett mintával. Sokak szerint undorító lehet, de az biztos, hogy emberbarátibb.

Mindez a hercehurca tényleg sokáig tart, van olyan papír, amit a repülőtéren adnak a kezünkbe, ahonnan sehová se mehetünk, mégis legalább három különböző ponton vizsgálják meg alaposan a cetlit. Talán emiatt került az ember abba az állapotba, amikor már az jelenti a szórakozást, hogy a váróban egymásra mutogatva próbáljuk meg kitalálni, épp kinek a nevével gyűlt meg a baja japán segítőnknek.

Ugyan a mások által emlegetett hétórás várakozás nem jött össze, de a leszállás után bő négy órába azért így is beletelt, míg egy Tokióba tartó buszra felszállhattunk – nálunk ezt is sikerült jól menedzselni, de több kollégától is hallottam már mindenféle heringpartikról, ami ilyen óvintézkedések mellett azért meglehetősen furcsán hat.

Ez a kis kellemetlenség azonban eltörpül amellett, amikor egy évek óta készülő sportoló (ahogy a britek világelső skeetlövője) az indulás előtt, vagy már Japánban produkál pozitív koronavírustesztet, erre több példát is hallhattunk az elmúlt napokban. Nekik egy álmuk foszlott szerte, ahhoz képest pár óra a reptéri váróban, a sokszor betarthatatlannak és ésszerűtlennek tűnő szabályokat hozó, de amúgy rendkívül segítőkész japánok társaságában tényleg semmiség.