Berecz Zsombor: A vitorlázó, aki a családjának és jó embereknek köszönheti a történelmi olimpiai ezüstöt

A Finndingi 1952 óta szerepel az olimpia programjában, és

• még sosem nyert az ötkarikás játékokon olyan sportoló, aki ne olyan országból érkezett volna, amelynek ne lenne több tíz-, még inkább száz kilométeres tengerpartja.
• 2000 óta ráadásul csak brit vitorlázó nyakába akasztottak aranyérmet, 2016-ban éppúgy Giles Scott örülhetett, mint kedden Tokióban.

Mindezt csak azért érdemes előzetesen leszögezni, hogy lássuk, amit a 35 éves Berecz Zsombor innen, Európa közepéről, a Velencei-tó, majd a Balaton vizén gyakorolva elért, az valójában mekkora siker. Nagyobb, mint 1988-ban a jamaicai bobcsapaté.

Még akkor is igaz ez, ha a 2019-es előolimpia győzteseként, 2018 világbajnokaként érkezett Tokióba, avagy, aki egy kicsit is mélyebben foglalkozott a magyar vitorlázás nemzetközi eredményeivel, az az elmúlt napokban legalábbis bizakodva várta az Enosimai Jachtkikötőből a híreket.

Amikor nem bírja a gyerek hóbortját a családi kassza

Berecz Zsombor azt a sztereotípiát is dönti, miszerint a vitorlázás úri passzió, kizárólag a gazdag emberek hóbortja. Édesapja állatorvosi fizetése nagypolgári megélhetést biztosított ugyan, de a tehetős jelző semmiképp sem illik a váli családra. Kezdetben a természetes vízzel csak a horgászaton keresztül alakított ki közelebbi kapcsolatot: a nagyszülők gárdonyi nyaralójának hála komplett nyarakat töltött a Velencei-tó mellett. A família férfitagjai szenvedélyként tekintettek Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava halállományának sportszerű ritkítására.

Mindez addig tartott így, mígnem, amikor 11 évesen már kellő tisztelettel viseltetett a víz iránt, és az elengedhetetlen úszástudást is megszerezte, kézenfekvő módon a szülők úgy döntöttek, jobb, ha a gyerek nyáron is a saját kortársai között szocializálódik, ezért beíratták a Velencei-tavi Vízi Sportiskola (VVSI) vitorlástáborába. Különösebb cél nélkül, csak azért, hogy szabad levegőn legyen.

Hagyományosan minden nyári vitorlástábort kis háziversennyel zárnak. A gyerekek ott adnak bizonyítékot arról, mit sajátítottak el, mekkora tudásra tettek szert egy-két hét alatt. A kis Berecz ráérezhetett valamire, mert a VVSI visszahívta a következő évi táborra is, sőt versenyzői igazolást is kapott, és 12 évesen már második helyen végzett a korosztályos Laser magyar bajnokságon, amit aztán évente meg is nyert 2011-ig. (2013-tól már Finndingi hajóosztályban maradt veretlen itthon.)

Külföldön csak azért nem tette le a névjegyét, mert a hajójával együtt szinte egyáltalán nem jutott a határon túlra. A sportvitorlázás nincs az államilag támogatott 16 kiemelt magyar olimpiai sportág között, így a kormány által biztosított hozzájárulás is töredéke mondjuk a birkózásénak, az öttusáénak, vagy éppen a vívásénak, nem beszélve az úszásról, a kajak-kenuról. Így a hazai gyakorlat szerint a gyermek, az ifjúsági korú fiúk és lányok vitorlázásával, versenyzésével kapcsolatos költségek a családokat terheli. A Berecz famíliánál is eljött a fordulópont, amikor a gyermek hobbiját már nem bírta el a családi eklézsia.

A szabadságot kedvelő, és minden szabadidejét a tavon töltő, a vízen a szél segítségével kétségkívül szárnyaló, ezért a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban (korábbi József Attila Gimnázium) inkább a csínytevéseiről híres, azt a sport miatt nem nappali tagozaton befejező Zsombor sorsáról dönteni kellett.

Két lehetőség rajzolódott ki:

• eszes gyerek lévén vagy feladja a sportot, ráfekszik a tanulásra, és más karrier felé fordul,
• vagy a vitorlázásban folytatja.

Három az egyben

Érettségi után a család az utóbbi opció mellett tette le a voksot, de nem akárhogyan, pénzt kellett keresni. Ezért Berecz elhelyezkedett egy hajóépítő műhelyben. Tripla hasznát élvezte e döntésnek: meg- és kiismerte a hajókészítést, az egyes hajók működési elvét, egyensúlyát, a különböző modellek apró fortélyait. Mondhatni kívül-belül eggyé vált a vitorlázással, egyúttal pénzt is keresett, és legalább vízközelben maradt.

Miközben már szertefoszlani látszott a profi karrier, 19-re lapot húzva, egyfajta utolsó próbálkozásként a család összefogott és megfinanszírozta a 2008-as Laser-világbajnokságra, egyben a soros nyári olimpia kvalifikációs versenyére való kiutazást. Berecz 87. helye nem került be a sporthírek fősodrába, arra azonban elegendőnek bizonyult, hogy ha utolsó előtti helyen is, de sikerült kvalifikálnia az országot a pekingi játékokra, ahol aztán saját bevallása szerint is teljesen felkészületlenül, az optimálisnak gondolt versenysúlyától tízkilónyi izommal kevesebbel, de a pályán jókat húzva 29. helyen zárt.

Azt mondják, a vitorlásversenyzés világszinten a komoly, meglett emberek terepe. Meg kell érni rá mind fizikailag, mind lelkileg, nem utolsósorban hajózás-, szél- és taktikai ismeret terén is ahhoz, hogy a világ élvonalába kerülj, még inkább, hogy tartósan ott is maradj. Különösen igaz ez a Finndingire.

Berecz karrieríve pont ezt az alapvetést igazolja.

• A 2011-es Laser-világbajnokságon már 39. helyével szerzett olimpiai kvótát, és Londonban, szintén Laserben a hatodik futamban már villantott egy harmadik, a kilencedikben egy negyedik helyet, de az összesítésben mindez még csak a 21. helyre volt elegendő.
• Mint fentebb már említettük, Berecz 2013-ban váltott Finndingire. A 2014-es világbajnokságon elért 15. helyezésével ebben a hajóosztályban is olimpiai kvótát szerzett Rióra, majd 2016-ban egy Eb-ezüstéremmel azt is jelezte, egyre inkább érdemes rá konkurenciaként tekinteni. Az olimpián újra fejlődött, már a 12. helyen végzett.
• Először tán 2018-tól vált itthon is szélesebb körben ismertebbé a neve. Abban az évben nyerte az írásunk elején már hivatkozott, de amúgy szintén sporttörténelmi világbajnoki címét – aktív olimpiai hajóosztályban magyar ember Berecz Zsomboron kívül még nem szerzett világbajnoki címet –, illetve 2019-ben ugyanitt, Tokiótól 60 kilométerre Enosimában az előolimpián sem talált legyőzőre.

A sportvitorlázás nem egyenlő az úri passzióval

Az átlagember vitorlázás címen a szórakozás részt látja: vidám emberek ülnek a hajóban, vagy napoznak a fedélzeten, gyönyörködnek a tájban, hosszasan mennek egy irányba, néha lehorgonyoznak, megmártóznak a Balaton zöld vizében.

Ehhez képest a sportvitorlázásban, különösen a Finndingi hajóosztályban ötven-hatvan percen át egyedül küzdesz az elemekkel.

„Színtiszta fizikai meló, gyakran percekig – például amikor pumpálnod kell a szelet – 180 fölötti pulzussal. Eközben folyamatosan figyelned kell a szelet, az ellenfeleket, tizedmásodperc alatt kell döntened a taktikáról. Az előolimpián több versenyzőtársammal előfordult, hogy a második futamra vagy nem tudott kijönni, vagy ha ki is csúszott, a verseny alatt hányt, eleredt az orra vére” – nyilatkozta honlapunknak Berecz az olimpia előtt.

Pár napja, a tokiói olimpia 8. időfutama után úgy fogalmazott:

A nap második futam befutójánál elsötétült előttem a világ, azt sem tudtam, hol vagyok. Ilyen korábban csak egyszer-kétszer fordult elő velem. Azt tehát nem mondhatom, hogy nem hajtottam ki magam.

Berecz tokiói teljesítményét, ezüstérmének értékét az is növeli, hogy

• a sikereit látva korábbi angol edzőjét, Paul Hobsont a brit szövetség lecsatlakoztatta róla, nyilván azért, nehogy már a konkurenciát építse. A szakember három héttel a 2019-es előolimpiai kiutazás előtt, egy közös edzőtáborozásuk után jelezte, sajnálja, de nem tudja tovább folytatni. (Ennek ellenére egy Hobsonra kísértetiesen hasonlító úr olykor fel-feltűnt a Balaton partján).
• Illetve, szemben a brit címvédő Giles Scott-tal, akinek 15-20 fős háttérstáb segítette a munkáját (maximális támogatást biztosítva minden brit versenyzőnek), addig a magyar stáb Zsomborral együtt négy főt számlált.

Berecz a Procelero SE versenyzője, a felesége is ebben a csopaki klubban dolgozik. Ahogy korábban fogalmazott: „Mivel az olimpia előtt nagyjából 270 napot töltök külföldi edzőtáborokban, ezért az álom megvalósulása érdekében ő biztosítja a nyugodt családi hátteret itthonról”.

De hogy valójában milyen ember Berecz Zsombor, azt leginkább a kedden, az olimpiai ezüstérme megnyerése után tett nyilatkozatából tudtuk meg.

„Tudtuk, hogy ez az olimpia lesz az utolsó esélyem, mert kikerül ez a hajóosztály a programból. Nagyon jó érzés, hogy beérett a munka. De egyáltalán nem volt könnyű az út, amit a csapatommal bejártunk. A vetélytársaim egy kialakult rendszerbe születnek bele. Ez egyetlen magyar gyereknek sem adatik meg, ezért mi magunk alakítottuk ki, működtettük azt a rendszert, amely e sikerhez vezetett.

Különösen szerencsés embernek érzem magam azért, ahogy alakult az életem, de ez nem is csoda, mert jó emberekkel vettem magam körül. Segítségükkel bebizonyítottuk, hogy Európa közepéről is sikeresnek lehet lenni ebben a sportágban. Ez egy olyan csapatmunka, amit soha nem fogok elfelejteni. Mindenki a családjának köszönheti egyáltalán, hogy él. Nálam ez extrán igaz, nagyon erős a családi hátterem

Hogy Berecz Zsombornak milyen a családja, és például kik azok a jó emberek, akikkel körülvette magát, arra csak egy példa: az olimpia előtti utolsó simításokat bátyja, és a nemcsak a magyar tavakon ismert, de nemzetközileg is híres Finndingi-építő, Antal „Pata” Gábor végezte el az ezüstérmes hajóján, grátisz.

Mivel az olimpia műsoráról lekerült a hajóosztály, kérdés, mihez kezd eztán Berecz Zsombor? Már az olimpia előtt pedzegette, hogy férjként, két gyermek édesapjaként nem lenne képes még egy ilyen felkészülést végigcsinálni.

Hogy marad a vitorlássportban, az szinte biztos, mert úgy fogalmazott: „Hiszek abban, hogy a magyar vitorlázásnak van jövője, szeretném továbbadni a tudásomat frissiben. Ha találunk partnert ehhez, még fényesebb érmek is jöhetnek”.