Pályafutása során először úszhatott olimpiai döntőben Verrasztó Dávid, aki negyedik helyen zárt 400 vegyesen.
„Lehettem volna szerencsésebb, de így sem vagyok boldogtalan” – nyilatkozta a döntő után Verrasztó, majd még hozzátette, most legalább nem a szégyengépen utazik haza, mint korábban.
Amivel arra utalt, hogy a 2016-os riói olimpián 400 vegyesen nem jutott a döntőbe, és olyan pocsék lelkiállapotban volt, hogy 200 vegyesen inkább el sem indult, hanem hazautazott.
Verrasztó már hazatért Tokióból, és a DIGI Sport híradójának adott nyilatkozatából az derül ki, hogy most sincs túl jól lelkileg.
„Nem érzem magam túl jól, megmondom őszintén, annak ellenére, hogy jól sikerült minden. Nem nagyon tudtam még feldolgozni, hogy soha nincs szerencsém. Én is biztos sok mindent elrontottam, és tudom, hogy nem tudom kihozni magamból az olimpián, amire képes vagyok, de ahhoz képest, ami eddig volt, ez most hatalmas fejlődés.
De úgy érzem, húsz év után megérdemeltem volna azt a két tized szerencsét, ez az egy, ami bánt. Szerintem mindenki szomorú, mert mindenki ugyanazt gondolja, amit én.
– magyarázta Verrasztó.
Az úszó augusztusban már 33 éves lesz, és bevallotta, egyelőre nem tudja, mit kellene csinálnia, és ha érmet nyert volna Tokióban, akkor biztosan a visszavonulás mellett döntött volna.
„Azt nem tudom, hogy harminc fölött hogy lehet nyerni. Tíz évvel fiatalabb nem leszek, az biztos, ezen nem tudok változtatni.
Szeretek úszni, de azért van egy-két dolog, amiből nagyon elegem van, és 33 évesen már nem tűri az ember, ha így viselkednek vele. Ezen el fogok gondolkozni, hogy melyik a fontosabb nekem, és hogy mit bírok még ki. Aki ismer, az tudja, mi zajlik itt húsz éve, ahhoz képest elég jól bírom
– tette hozzá Verrasztó, de azt nem akarta kifejteni, mire gondolt pontosan, amikor a húsz éve fennálló állapotokat említette.
