Az úgynevezett aranyolimpiát az olimpiai mozgalom centenáriumán, 1996. július 19. és augusztus 4. között rendezték meg az amerikai Atlantában. Ez volt az első olimpia, amelyen teljes volt az olimpiai család, amelyen a volt Szovjetunió egykori tagállamai önálló országként vettek részt, amelyen először limitálták az indulók számát a kvótarendszer bevezetésével, és az első olyan nyári olimpia, amelynek évében nem rendeztek téli olimpiát.
A rendező gárdán belül csaknem 30 ezer rendőr, katona és biztonsági őr dolgozott, ennél nagyobb erő békeidőben még soha nem látott el biztonsági feladatokat az Egyesült Államokban.
1996. július 27-én éjjel egy órakor egy férfihang hívta fel a 911-es segélykérő telefonszámot:
Bomba van a Centenáriumi Parkban, 30 percetek maradt.
A hívásról később megállapították, hogy az olimpia főterének számító park közeléből érkezett, ahol éppen ingyen koncert zajlott, és a nappali hőség enyhültével több ezer ember hallgatta a zenét.
A hívással szinte pontosan egy időben az egyik részmunkaidőben alkalmazott biztonsági őr, Richard Jewell gazdátlan hátizsákot vett észre egy pad alatt. Azonnal riasztotta a tűzszerészeket, a rendőrség pedig megkezdte a terület kiürítését, de néhány perccel később, 1 óra 20 perckor a robbanószerkezet működésbe lépett.
Szemtanúk szerint akadtak néhányan, akik fel sem fogták, hogy mi történt, a hangos villanásról azt hitték, hogy a koncert speciális effektusainak része.
A játékok a tragédia ellenére folytatódtak, az FBI pedig megkezdte a nyomozást. Fő gyanúsítottjuk a bombákat tartalmazó hátizsákot felfedező biztonsági őr lett, akit a merénylet után még hősként ünnepeltek. A férfira illett a profilozók leírása, a nyomozók feltevése szerint azért helyezte el a robbanószerkezeteket, hogy felhívja magára a figyelmet és bekerülhessen a rendőrség soraiba.
Jewellt hivatalosan nem gyanúsították meg, de vitatható módszereket alkalmaztak kihallgatása közben, és miután a nevét kiszivárogtatták a sajtónak, élete pokollá változott. Ártatlansága csak három hónappal később lett nyilvánvaló, miután kiderült, hogy nem hívhatta fel az adott időpontban a 911-es számot, a lakásában rendezett házkutatás során semmiféle terhelő bizonyíték nem került elő, és átment a poligráfteszten is.
A szövetségi főügyész 1996. október 26-án közölte hivatalosan Jewell ügyvédeivel, hogy megszüntették a nyomozást ellene. A férfi sorsa azonban nem fordult jobbra. Csak egy kisvárosban kapott rosszul fizető munkát, a nevét nyilvánosságra hozó médiumokkal (köztük volt a CNN, a New York Post és az NBC is) peren kívüli egyezséget kötött, de az így kapott pénz nagy része adókra és ügyvédi költségekre ment el. A csalódott és összetört Jewell 2007-ben, 44 évesen halt meg, történetét 2019-ben vitte filmre Clint Eastwood.
A nyomozás ezután hónapokra megfeneklett, csak 1997-ben kapott lendületet, amikor Atlanta körzetében öt napon belül két hasonló robbantásos merényletet követtek el egy abortuszklinika és egy melegek által látogatott éjszakai klub ellen, majd 1998-ban ismét egy abortuszklinikánál robbant csőbomba.
A tettes egy 31 éves, Eric Rudolph nevű ács volt, aki egy rendőrt is meggyilkolt, majd bevetette magát az észak-karolinai hegyekbe. Csak 2003-ban sikerült kézre keríteni, 2005-ös tárgyaláson vádalkuval elkerülte a halálbüntetést, és négyszeres életfogytiglant kapott.
