Amikor Simone Biles két és fél csavar helyett csak másféllel ugrotta a jurcsenkót a női tornászok csapatversenyén kedden, érezni lehetett, hogy valami nagy baj van.
A 24 éves amerikai a valaha volt legnagyobb klasszisok egyike, született tehetség, az elmúlt kilenc évben minden versenyén megnyerte az egyéni összetettet, négyszeres olimpiai és 19-szeres világbajnoknak mondhatja magát. Több ezerszer gyakorolta ezt az ugrást, szinte sosem hibázott bele. Most mégis csak 13,766 pontot ért el, ami a legrosszabb pontszáma volt eddig az olimpiákon.
Miután a csapatorvos bekísérte az öltözőbe, a jobb combján kötéssel tért vissza, majd melegítőbe bújt, és a folytatásban csak szurkolt a társainak.
Először mindenki arra gondolt, hogy megsérült, de később kiderült, hogy talán még komolyabb a baj. Mentálisan blokkolt le, ami ebben a sportágban nagyon veszélyes lehet. Biles ezután meghozta az egyetlen helyes döntést, és toronymagas esélyesként az egyénitől is visszalépett.
Amikor az agy és a test nem működik együtt
A tornában számos, az átlagemberek számára ismeretlen szleng létezik a félelemmel összefüggésben. Az egyik ilyen a magyarra nehezen lefordítható, úgynevezett twisties.
A tornászok a rengeteg edzésnek köszönhetően, bízva önmagukban szinte rutinból ugranak a versenyeken. Több-kevesebb sikerrel, de szerencsésen talajt fognak. Ám amikor a levegőben, fejjel lefelé a másodperc töredéke alatt úgy érzik, hogy a testük nem engedelmeskedik az agyuknak, az tragikus végkimenetelű is lehet. Mintha tehetetlennek éreznék magukat, és pillanatokig nincs hatásuk arra, hogyan érkeznek a szőnyegre. Elvesztik a térbeli orientációs képességet és a test fölötti kontrollt egy akrobatikus elem végrehajtása közben.
Biles a saját elmondása szerint pont ugyanezt érezte kedden már a reggeli edzéseken is. Nem arról van szó, hogy depressziós lenne, vagy hogy szomorúan érkezett volna az olimpiára. Valószínűleg a rá nehezedő nyomás miatt a versenyen tört felszínre belőle az addig elfojtott feszültség.
Az amerikai klasszisnak olyan érzéke van a tornához, amilyen az elmúlt évszázadban csak keveseknek volt. Egyszerre forogni és csavarodni hihetetlenül dezorientáló, a szem ilyenkor már nem elég, érezni is kell, hol vagy. Biles kivételes tehetség ebben, az általa bemutatott gyakorlatoknál a hibahatár közelít a nullához. Ám egy egyetlen másodperces mentális blokk már nagyon komoly következményekkel járhat.
Normál körülmények között könnyebb átvészelni a twistiest, mert az edzőteremben van szivacsgödör, ami biztonságot ad, nem kemény felszínre érkeznek a sportolók. Versenyközegben viszont kevesebb a felszerelés, és mivel nagyobb a stressz is, jellemzően itt szokott jelentkezni a mentális blokk.
„Olyan, mint egy komolytalan stroke”
Ez az olimpia. De a nap végén azt akarjuk, hogy besétáljunk ide, nem azt, hogy hordágyon hozzanak be. Nem bízom már úgy magamban, mint korábban, és nem is élvezem annyira.
Erről beszélt Biles a visszalépését követő sajtótájékoztatóján az újságíróknak, és ebből a mondatából tökéletesen érződik, mennyire félt ugrás közben. Hozzátette, fogalma sem volt róla, merre van a levegőben, és akár meg is sérülhetett volna.
A twisties abból a szempontból is nagyon különleges jelenség, hogy egyénileg változik, mikor múlik el. Ez lehet akár egy délután, de olyan is előfordul, hogy valakinek hónapokig tart. Ami viszont biztos, hogy nagyon nehéz elfelejteni. Az ösztönök helyét átveszik a gondolatok, amik aggodalmat keltenek a sportolóban. Nehéz előle elmenekülni, de nem lehetetlen.
A svájciak Európa-bajnoka, Giulia Steingruber 2014-ben hosszú ideig küzdött a jelenséggel, alapelemeket kellett újratanulnia, mintha gyerektornász lenne. Az olimpiai bajnok, amerikai McKayla Maroney-nál előjött stressz hatására, de egyszer a semmiből is: egy egyszerű gerendaelemnél „lefagyott”, teljesen dezorientálttá vált a levegőben, a fejére érkezett és agyrázkódással vitték el. A szintén amerikai Jacoby Miles sokkal rosszabbul járt: 15 évesen „eltévedt” a levegőben, a nyakára esett és megbénult – tolószékbe kényszerült.
Utóbbi az Instagram-oldalán azt írta, számára egyetlen ilyen eset elég volt ahhoz, hogy mozgássérülté váljon az egész életére, ezért nagyon büszke Bilesra azért, hogy nem folytatta a versenyt.
Kérdés, látjuk-e még tornászni valaha
Biles történetének talán legnagyobb tanulsága, hogy tanult a saját hibájából. 2013-ban mindössze 16 évesen debütált az amerikai felnőtt bajnokságban. Az első három ugrásában rosszul fogott talajt, akkori edzője, Aimee Boorman pedig visszaléptette annak érdekében, hogy megvédje őt saját magától.
Most, amikor arról kérdezték, mi a különbség az akkori és a keddi eset között, Biles nevetve felelt.
Ostoba és hülye voltam Chicagóban. Ki akartam menni versenyezni.
Most már nem volt az. Az emberek megszokták, hogy uralja a levegőt, csak azt felejtették el, hogy nincs robotpilótája. Ő viszont tisztában volt vele, mert korábban átélt már hasonlót.
A Twitteren azt írta, a felé áradó szeretet ráébresztette, többet ér az eredményeinél és a tornánál, amiben soha nem hitt igazán. Így számára ez az olimpia aranyérem nélkül is győzelemmel ér fel.
Hogy lesz-e számára egyáltalán valaha is folytatás, az egyelőre rejtély. Neki kell eldöntenie, hogy ezzel a rémisztő emlékkel a fejében tud-e, akar-e tovább versenyezni.
