Hogy az utolsó mérkőzésünkre maradjon tét, két feltételnek is teljesülnie kellett. Egyik, hogy francia-brazil mérkőzés ne legyen döntetlen, a másik, hogy az oroszok legyőzzék a spanyolokat.
Nos, mind a franciák, mind az oroszok segítettek, így a csapat a saját kezébe vehette a sorsát.
A meccset nagyon jól kezdte a csapat, állandósult a két-, majd a háromgólos különbség. A védekezéssel nem volt baj, ez pedig hozta magával Bíró Blanka klasszis teljesítményét is: a Fradi kapusa az első tíz lövésből ötöt kivédett, és végül a félidőt 32 százalékos védési hatékonysággal zárta.
Szurkoltunk, hogy végre a sok lehetőségből egyszer átlendüljünk a holtponton, és elhúzzunk néggyel, ez a 19. percben 10-6-nál következett be. A svéd időkérés után azonban mintha megijedtünk volna a lehetőségtől, több technikai hibát vétettünk, és 13-10 után a skandinávok egy 4-0-s sorozattal átvették a vezetést (13-14).
Hogy a félidő döntetlen legyen, arról Márton Gréta tett, aki negyedik góljával 15-15-re alakította az állást.
A második félidő elő tíz percét kézifékkel játszották a svédek, egy ilyen kvalitású válogatottnál tíz perc gólcsend nagyon ritka. A magyarok ezt tökéletesen kihasználták, a 6-0-s széria pedig el is döntötte tulajdonképpen a mérkőzést (21-15).
A svédek – akik azért próbálták pihentetni a legjobbjaikat – innen már csak háromra tudtak visszakapaszkodni, azt sem sikerült kihasználniuk, hogy a kulcsember Tomori Zsuzsa a 49. percben vitatható piros lapot kapott.
