Olimpia 2021 – Friss hírek

Apja agyvérzése után fel kellett nőnie, a világ egyik legjobb tornásza lett

Grigory Sysoev / Sputnik / Sputnik via AFP
Grigory Sysoev / Sputnik / Sputnik via AFP

Négy évvel ezelőtt még Horvátországban sem volt különösebben ismert sportoló Tin Srbic, aki 21 évesen gyakorlatilag a semmiből előlépve nyert világbajnoki címet nyújtón.

Azóta rutinszerűvé vált számára az éremszerzés a legnagyobb versenyeken: a montreali aranyérem óta az elmúlt hét nagy versenyen hatszor került döntőbe, és ötször érmet nyert. 2019-ból van vb- és Eb-ezüstje, tavaly a mersini Európa-bajnokságon ugyancsak a második lett, csakúgy, mint most Tokióban, ahol nyújtón csak a japán Hasimoto Daiki tudta megelőzni.

Horvátországnak ez volt az idei olimpián a nyolcadik érme, de a tornasport történetében csupán a második: előtte Filip Ude végzett a második helyen 2008-ban, Pekingben, lólengésben.

Bár Srbicnek fantasztikus sikerei vannak, ezek még lenyűgözőbbnek tűnnek, ha megvizsgáljuk, milyen körülmények között születtek. Gyerekként futballozni vagy jégkorongozni szeretett volna, de alacsony, kissé dagi srácként esélye sem volt. Így váratlanul a tornasportban találta magát, ahol engedelmes és szorgalmas fiúként gyorsan kikupálódott, és egész tehetségesnek tűnt.

Ugyanakkor olyan csarnokban kellett nap, mint nap edzenie, amelyben a szerek olykor életveszélyesen elavultak voltak.

13 éves korában gyorsan fel kellett nőnie, miután édesapja, Sasa agyvérzést kapott.

Egy nap felkelt, és bár nem tudta, hogyan kell bekapcsolni a számítógépet, mégis dolgozni ment. Innen szállították kórházba, ahol aláírta, hogy saját felelősségére hazaengedik. Két órával ezután már nem tudott beszélni, nem tudta kimondani a nevemet.

Ugyan apja felépült, de betegsége miatt a család elvesztette jövedelmének egy részét, és nehezen élt.

„Édesanyám gyakorlatilag egyedül nevelte fel a gyerekeit. Szerettem volna a lehető leghamarabb jó eredményeket elérni, hogy pénzt, ösztöndíjat és bármi mást megkaphassak, amivel segíthetek neki. Nem tudom, mit mondhatnék róla, azon kívül, hogy ő az én hősöm” – nyilatkozta.

A sportsikerei ellenére szerény maradt, ugyanaz a fiú, aki többet gondol másokra, mint magára. Ezt a legjobban mutatja a válasza, amikor tavaly arról kérdezték, szerinte milyen és mekkora károkat szenved a sport a koronavírus miatt.

„Azt hiszem, sokkal kevesebb problémánk lesz, mint azoknak az embereknek, akik elvesztették munkájukat, és nem tudják fizetni a számláikat és a hiteleiket. Mi is érezni fogjuk a következményeket, de könnyebben túl fogjuk élni, mint ezek az emberek” – idézte a Sportske novosti.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik