A kenyai Kipchoge úgy győzött vasárnap férfi maratonfutásban, hogy szinte meg sem izzadt. A 36 éves atléta 2:01,39-el tartja a hivatalos világcsúcsot – 2019 októberében Bécsben pedig felvezetéssel, körön, tehát laboratóriumi, nem pedig versenykörülmények között elsőként teljesítette 2 órán belül a maratont 1:59:40 órás idővel –, és ő a harmadik versenyző történelemben, aki két egymást követő olimpián győzött a 42,195 kilométeres távon.
Győzelme nem meglepetés, annál inkább az a 2., és a 3. helyen befutó holland, illetve belga atléta teljesítménye, legfőképp az, ahogy lehajrázták a negyedik, szintén kenyai Lawrence Cheronót.
A két szomáliai születésű atléta hosszú métereken át a kenyai nyomában futott, mígnem először a holland színekben versenyző Abdi Nageeye elkezdett hátrafelé nézve integetni az immár a belga válogatottat erősítő Abdi Bashernek, mintha arra hívná fel a figyelmet, hogy: „Gyere már haver, mert Cherono nem bírja, hiába az új haza, szomáliaiként fogjunk össze és hajrázzuk le ezt a kenyait!”
A megiramodó Nageeye folyamatos biztatására Basher ki is lépett Cherono szélárnyékából, és utolsó erőtartalékait mozgósítva lehajrázta a kenyait. Mi más ez, mint a nemzeti együttműködés iskolapéldája?
