Szilágyi Áron történelmet írt, ugyanis ő lett az első kardozó, aki három olimpiai bajnoki címet nyert egyéniben – ráadásul egymás után. Ami a legmegdöbbentőbb a tokiói sikerében, hogy egy pillanatig sem volt kérdés a döntőben, hogy az övé lesz az aranyérem.
Szilágyi első meccse a legjobb 32 között nem indult zökkenőmentesen, de aztán José Quintero ellen 2-3-as hátrányban valami átkattant benne, akkor bevitt tizenegy tust zsinórban, és onnantól kezdve az egész versenynapon egyedül a grúz Sandro Bazadze elleni elődöntőben voltak csak nehezebb pillanatai, de azokon is rendre túllendült. A fináléban aztán ellenállhatatlanul kezdett Luigi Samele ellen, és bár az olasz egyszer megrázta magát, összességében esélye sem volt.
A döntő után a mix zónában azt mondta, kicsit furcsán indult a napja, az éjszaka során egyszer felébredt, majd reggel elfelejtette meginni a kávéját, de aztán az első meccsét megnyerte, a kávéját is megitta és egyre jobban ment neki a vívás is. Kérdésre válaszolva azt felelte, nem gondolja, hogy ő a sportág legnagyobb legendája, de azt még fel kell fognia, hogy háromszoros olimpiai bajnok.
„Úgy érzem, még vannak címek, amiket meg lehet nyerni, de még nem akarok ezzel foglalkozni. Sok minden jár a fejemben, de egyelőre ezt szeretném megünnepelni” – mondta a 31 éves sportoló, aki még a kard csapatversenyében is érdekelt a magyar válogatott tagjaként. Később aztán részletesen is beszélt a sikeréről.
„Nagyon akartam ezt az aranyérmet. Tudom, hogy mennyit dolgoztunk érte a csapatommal, azért jöttem ide, hogy ezt megnyerjem, és ez sikerült. Izgultam azért, nem lehet ezt koordinálni. Az is volt a fejemben, mindegy, hogy alszom, hogy kelek, mi történik itt a bemelegítés során, egy dolog a fontos: ha felmegyek a pástra, akkor kihozzam magamból a maximumot. Londonban a lelkesedésemmel és a lendületemmel nyertem, itt már rutin is mellettem dolgozott, ki tudtam használni, hogy én már jártam ezeken a pástokon győztesként, az ellenfeleim még nem” – mondta Szilágyi, aki arra, hogyan lendül át a nehéz pillanatokon azt felelte, rendezni kell a sorokat és mindig tudatosítja magában, a következő tus számít, azt kell neki adnia.
Minden asszóra volt egy mottó, egyetlen kifejezés: a döntőre az volt, hogy uraljam. Ezért kezdtem nagyon lendületesen, éreztetni akartam az ellenféllel, hogy semmi keresnivalója itt – és a gesztusaiból az is jött le, hogy átment ez az üzenet
– így Szilágyi, aki megjegyezte, hogy az olasz 7-1 után még visszakapaszkodott a mérkőzésbe, de megint meg tudta rázni magát és lezárta a döntőt. Még elárulta, nem tervez nagy ünneplést, mert négy nap múlva csapatverseny.
