Hétfőn rendezik a női súlyemelők ólómsúlyú kategóriájának versenyét a tokiói olimpián és talán nem túlzás kijelenteni, hogy ez a szám váltotta ki a legnagyobb visszhangot a játékok előtt. Itt versenyez ugyanis az új-zélandi Laurel Hubbard, aki már azzal történelmet ír majd, ha felemeli az első súlyt.
Hubbard 1978 februárjában férfiként született, majd mérsékelten sikeres súlyemelő lett belőle, több új-zélandi korosztályos rekordot is felállított, de abban az országban nincs igazán hagyománya ennek a sportágnak. Hubbard aztán felhagyott a sporttal, majd a 2010-es években elvégeztette a szükséges hormonkezeléseket és műtéteket és transznemű nővé vált. Ezután visszatért a súlyemeléshez, 2017 óta indul ismét versenyeken, immár a női mezőnyben. A szereplése azonban így is állandó vitákat generál.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) már egy ideje engedélyt adott rá, hogy transznemű sportolók részt vegyenek az olimpiákon. A nőből férfivé vált versenyzők mindenféle megkötés nélkül indulhatnak, míg azok a férfiak, akik nővé válnak, kötelezve vannak arra, hogy a tesztoszteronszintjük ne legyen magasabb a megengedettnél, azaz 10 nmol/liternél. Egy korábbi szabályozás a nemváltó műtétet is kötelezővé tette, de 2015-ben ezt eltörölték. Hubbard még a szigorúbb szabályozásnak is megfelelt volna, így meg aztán végképp teljesíteni tudja a NOB követelményeit, azaz a szabályoknak megfelelve, azokat betartva van ott most Tokióban.
Más kérdés, hogy mivel férfinak született, az izomzata is ennek megfelelően fejlődött, így a bírálói szerint olyan fizikai előnyben van, amit nem lehet egyensúlyozni azzal, ha csökkentik a tesztoszteronszintjét.
A téma szakértője, a kutató és transzsportoló Joanna Harper szerint a nemváltó műtétek nem csinálnak a transz nőkből cisz, azaz a születési nemüknek megfelelő nőket. Ugyanakkor szerinte az a kérdés, hogy a két kategória versenyezhet-e egymással és az ő válasza az, hogy igen. Egy másik, sporttudományokkal foglalkozó szakember, a dél-afrikai Ross Tucker szerint a NOB kezdeményezése jó az elfogadás irányába, de nem lehet mindenkinek olyan döntést hozni, ami mindenkinek megfelel, a jelenlegi szerinte a méltányosságnak árt. A nzheraldnak.com-nak nyilatkozva arról beszélt, hogy 13 tanulmány is készült transzsportolókról, a fizikai előnyöket pedig 1-10 százalékban sikerült eltüntetni: ami azt jelenti, hogy a kezelések és a műtétek ellenére is marad előny.
A sporthatóságok azt hitték, hogy megtalálták a megoldást. Azt hitték, ha elvonják a tesztoszteront, akkor megszűnik az előny. Sajnos ez nem így van
– mondta Tucker.
Mindezek ellenére sem Laurel Hubbard számít a szám esélyesének, hiába volt világbajnoki ezüstérmes és nyerte meg 2019-ben a Pánamerikai Játékokat. Eddig ugyanis – nőként – 285 kilogramm volt a legjobb összetett eredménye, míg a kínai világcsúcstartó, a 21 éves Li Venven 50 kilogrammal jobb nála. Az új-zélandinak azonban, ha jó napja van, a dobogó összejöhet. A vita pedig tovább folytatódik.
