A KL1-es – azaz a legkomolyabban sérülteket felsorakoztató – kategória győzelemre esélyes magyar indulója, aki 2019-ben világbajnokságot nyert Szegeden és kétszeres Európa-bajnok, már a csütörtöki előfutamban is nagyon meggyőzően evezett, saját futamát két bójasor különbséggel nyerve a legjobb időt lapátolta.
A pénteki döntőben melyet felhős időben, csaknem szélcsendben, időnként permetező esőben rendeztek a Sea Forest Kajak-Kenu Pályán, a brazil Carlos Luis Cardoso da Silva és a francia Rémy Boulle volt a legnagyobb ellenfele.
Kiss a 4-es pályán ment, mellette a hármason Juhász – aki nem sokkal korábban, a középfutamból egy szép győzelemmel harcolta ki a döntőbe jutást –, a másik oldalán, az 5-ösön pedig da Silva. Kiss Péter nagyszerűen jött el a rajttól, hamar jól látható előnyre tett szert, és nem is fáradt el, végül 45.447 másodperces eredménnyel egy bójasorral előzte meg a második helyezett Silvát (48.031). A harmadik helyen Bouille (48.917) ért célba.
„A vb és Eb-k után mindenféleképpen szerettem volna, hogy ez is jól sikerüljön. Persze előre nem mondtuk ki, de nem szerettem volna egy banánhéjon elcsúszni itt a végén” – nyilatkozta, utalva arra, hogy 2019-ben Szegeden világbajnoki aranyérmes lett, és abban az évben Poznanban megnyerte az Európa-bajnokságot is, majd utóbbi sikerét meg tudta ismételni idén, Duisburgban.
„Nem ilyen körülményekre számítottam, hanem napsütésre, meg sokkal melegebbre, egész végig így készültünk a nyáron, úgyhogy ez szerintem egy kicsit visszavetett a teljesítményemben. Illetve volt egy sérülésem, a könyökömnél, amit még a bemelegítésnél is éreztem. Úgyhogy volt izgulás, ráadásul a futam közben többször is megcsúszott a kezem a lapáton.
De a jól sikerült rajt után elkaptam a fonalat, és akkor már tudtam, hogy nagy baj nem lehet
– tette hozzá.
Juhász Tamás, a BHSE 45 éves, motorbalesetes versenyzője, aki 2012-ben még kerekesszékes vívóként szerepelt a londoni paralimpián az értékes hatodik helyet harcolta ki.
A 20 éves Kiss Erik (KL3), akinek az egyik lábszára vékonyabb, nagy küzdelemben vívta ki a döntőbe jutást, középfutamában sikerült elcsípnie a harmadik helyet, így készülhetett a nyolcas fináléra, amelyben nyolcadikként ért céléba.
A nyílt gerinccel született, 43 éves Rozbora András (KL2) középfutamában ötödik lett, ezzel B-döntőbe jutott, ahol negyedikként, összességében pedig a 12. helyen végzett.
Értékes helyezések atlétikában
Biacsi Ilona az ötödik, Biacsi Bernadett pedig a nyolcadik helyen végzett 1500 méteres futásban.
A T20-as kategória tanulásban akadályozott 35 éves magyar atlétái az egyéni legjobbjukat idén nem tudták megközelíteni, így nem igazán volt esélyük kiemelkedő, dobogót érő eredmény elérésére. A Londonban bronz-, Rio de Janeiróban ezüstérmes Ilona 4:53.36 perccel ért célba, a kilenc éve negyedik, Rióban ötödik ikertestvére, Bernadett pedig 4:58.41-gyel.
Győzött a lengyel Barbara Bieganowska-Zajac (4:27.84), második lett az ukrán Ljudmila Danilina (4:32.82), a bronzérmet pedig a brit Hannah Taunton (4:35.34) érdemelte ki.
„A felkészülés során voltak ugyan gondok, de őszinte leszek, nem ezt vártuk magunktól, legalább egy érmet szerettünk volna szerezni a testvéremmel. Nem jött ki a forma, ami elkeserít, ezt az ötödik és nyolcadik helyet még meg kell emésztenünk.
Kicsit keserű szájízzel megyünk haza Tokióból
– árulta el Biacsi Bernadett.-
Elmondta még, hogy az időjárással sokat küszködtek az eső héten, már akkor érezték, hogy valami nem stimmel, ezért örültek, amikor bejött a hűvös idő, jobban is mentek az edzések.
„Az esővel egyébként semmi gond nem volt a döntőben, inkább felfrissített, a futam eleje még jól is ment, de éreztem, hogy visszaesek, mintha kicsit merevebb lettem volna. Mindent megpróbáltam, de ez volt a legtöbb, ennyit bírtam” – elevenítette fel a finálét.
