KEMPINAIRE Stéphane / KMSP / KMSP via AFP
Olimpia 2021 – Friss hírek

Az egyik dühösen a legjobb, a másik csak jól akarja érezni magát – Hosszú és Biles a kudarc árnyékában

Aki fél szemmel követi az olimpiát, annak nem mond újat a szomorú hír, hogy Hosszú Katinkának a bravúros 2016-os, riói teljesítményét sajnos nem sikerült megismételnie. Aki a másik szemével is követi az olimpiát, annak pedig az a szomorú hír sem mond újat, hogy a világ legjobb tornászának számító Simone Biles is hasonló cipőben jár. Előbbi mindig vasakarattal versenyez, utóbbi pedig csak szórakozni szeretne. Így élte meg a kudarcot a két különböző karakterű olimpiai bajnok.

Mindketten szinte megszámlálhatatlanul sok világbajnoki éremmel rendelkeznek, és mindketten több arannyal tértek haza a 2016-os riói olimpiáról: Hosszú Katinka három arany- és egy ezüstérmet nyert ezen a versenyen, míg az amerikai tornász, Simone Biles négy aranyat és egy bronzot, így címvédőkként érkeztek Tokióba.

Címvédőkként, akiknek a felkészülését a média és a rajongók is árgus szemekkel figyeltek, de ha ez nem lenne elég, a sajtón kívül még a dokumentumfilmesek is követték őket. Hosszúról Katinka címen készül egy alkotás a Nemzeti Filmintézet támogatásával, míg Bilesról a Facebook csinált egy hatrészes sorozatot Simone vs Herself  (Simone önmaga ellen) címen a Versus on Watch keretében.

A sportrajongók felől érkező nyomást ez mindennél jobban érzékelteti. Feltételezhetően egyfelől ez a nyomás az oka annak is, hogy Biles azt hiszi a sorozat első részében, a világjárvány beindulása előtt közvetlenül, hogy elkapta a koronavírust. Másfelől az a mentális teher, amit a felkészülés közepén az olimpia csúszása okozott.

Míg a Hosszúról szóló filmre még várnia kell a rajongóknak, a Bilesról készített sorozat utolsó része július közepén került fel a közösségi oldalra, és a tornász olimpia előtti versenyeit mutatja be. Köztük azt, amikor a járványhelyzet enyhülését követő első eseményen, a 2021-es US Classicson a tornász a sport történetének első női versenyzőjeként bemutatott egy olyan ugrást, amit előtte senki, a Jurcsenko-szaltó dupla változatát bicskamozdulattal – egy saját maga által tervezett ruhában (hiszen ha teheti, egy ideje ilyen ruhát választ a versenyzéshez).

Pipás lányok a porondon

A tornász saját tervezésű tornadresszeit bárki megveheti, aki szeretné. Korábban a magyar úszó is piacra dobott a becenevével, azaz az Iron Lady szöveggel ellátott ruhákat és egyéb termékeket.

Szóval a személyes brandjüket is mindketten szépen építették a világklasszis sportkarrierjük mellett. Biles olyan márkák hirdetéseiben szerepel, mint az Uber Eats (az Uber ételrendelős alkalmazása) vagy az Oreo, de korábban a Nike egyik reklámarca is ő volt. Hosszúnak is van egy hosszú ideje tartó együttműködése egy pipás márkával, a Rexonával, de a Molnak és a Magyar Telekomnak is forgatott már reklámszpotot.

Ha egy pillanatra elvonatkoztatunk az élsportolói státusszal járó rivaldafénytől, és megnézzük, a két bajnok mióta jár világversenyekre, akkor is szembetűnő a hasonlóság:

Hosszú Katinka 15 évesen vett részt élete első olimpiáján, 2004-ben Athénban, és azóta nemcsak, hogy minden olimpián ott van, de annyi világversenyt nyert meg, hogy összeszámolni sem merjük, nehogy valamelyik véletlenül kimaradjon. Simone Biles pedig 16 évesen kezdett el a felnőttek között versenyezni a 2012-es olimpia utáni évben, neki a mostani a második olimpiája. Hosszú kilenc világbajnoki aranyérme sem gyenge, de Biles tizenkilenc vb-elsősége egyenesen lenyűgöző.

Mivel régóta kell a rivaldafényben élniük, ez azzal jár, hogy mindkettejükről kialakult egy imidzs, ami olyan értelemben független tőlük, hogy nem tudnak minden elemére hatással lenni. Értve ezalatt a sok esetben a valóságtól teljesen elrugaszkodott rajongói elképzeléseket, és a kudarc utáni negatív kommenteket, valamint a győzelem utáni gratulációkat is.

Van egy imidzs, amit mindenki lát, meg amit mindenki elvár, (…) hogy az életben a Hosszú Katinka mit csinál, hogy csinál, és azokat elvárják nagyon sok esetben. És ez szerintem sokkal nehezebb, mint mondjuk egy-egy eredményt csak magamban feldolgozni

fogalmazott ezzel kapcsolatban az úszó a tokiói szereplése utáni első nagyinterjújában, a magyar olimpiai csapat Youtube-csatornáján.

„Nagyon sokáig nagyon mérgesen úsztam”

Éppen ezért nem is lenne célszerű a bajnokok imidzsével foglalkozni, hiszen az valószínűleg csak tévútra vezetne. Nézzük inkább meg, hogyan állnak hozzá a versenyzéshez.

Hosszú Katinkára nem véletlenül ragadt rá az Iron Lady név a 2012-es pekingi rövidpályás Világkupa idején, amikor 400 vegyesen éppen lemaradt a világrekorder Je Si-ven mögött, majd pár perc múlva 200 pillangón legyőzte a szintén olimpiai bajnok Liut, hiszen ez a teljesítmény hihetetlen kitartásra és vasakaratra vall, amit a kínai sajtó ezzel a becenévvel jutalmazott.

Hosszú versenyszellemének az üzemanyaga nemcsak a versenyzéstől kapott adrenalinfröccs (amit a világjárvány hosszabb időre elvett tőle), hanem a benne felgyülemlő indulatok is.

Hosszú Katinkától elvette az élet a drogját: a versenyzést
Megpróbáljuk elmagyarázni, miért nem azt a versenyzőt látjuk, aki rutinszerűen veri el méterekkel a világot.

Az interjúban arról beszél Gundel Takács Gábornak, hogy

nagyon sokáig (tudatosan) itt vezette le az indulatokat, de a mostani olimpián kicsit úgy érezte, hogy nem volt olyan mérges, mint amilyennek lennie kellett volna.

Szóval úgy tűnik, a Kaliforniában pszichológia szakon végzett olimpiai bajnoknak egyfajta terápia is az úszás (és a versenyzés), aminek a hiánya rányomta a bélyegét a teljesítményére. Elég egyetlen mondatot kiragadni az interjúból, hogy lássuk, milyen szerepet tölt be Hosszú Katinka életében a választott sportja:

Mindig úgy éreztem, hogy az úszással tudok beszélni igazán, nem szavakkal.

Ha ebből a kijelentésből indulunk ki, akkor teljesen érthető, miért ragaszkodott annyira az úszó ahhoz a szokásosnál gyengébb teljesítménye ellenére, hogy elinduljon azokban a számokban, amik alapvetően az erősségeinek számítanak.

„Amikor kimegyünk, úgy érzem, bárki legyőzhet engem”

A fenti idézetet már Simone Biles mondta hatszoros világbajnokként 17 évesen, a 2014-es nanningi világbajnokság után az ESPN-nek adott interjújában, amikor arról kérdezték, legyőzhetetlennek érzi-e magát, mert sokak szerint az. A válasz pedig így folytatódott: „Nem ez a célom, hogy legyőzhetetlen legyek. Csak kimegyek, és jól érzem magam.”

Mivel ez a „szórakozom és szórakoztatom”-attitűd sugárzik Bilesból (akinek a 2014-es világbajnokság egyik eredményhirdetését is sikerült emlékezetessé tennie azzal, hogy úgy érezte, el kell menekülnie a dobogó tetejéről egy váratlanul odarepülő méh miatt), ezért a riporter azt is megkérdezte az akkor még érettségi előtt álló sportolótól, hogy mi volt abban az évben a legszórakoztatóbb.

Az idei világbajnokságon a csapatversenyen aratott győzelem. Azt hiszem, az volt a legviccesebb és legjobb élmény, mert a csapatverseny arról szól, hogy mindannyian kimegyünk és versenyzünk

– felelte. Majd a következő kérdésre válaszolva egyenesen a nővéreinek nevezte a csapattársait, a velük való edzésre és versenyzésre pedig azt mondta, hogy csodálatos.

Simone Biles a 2016-os riói sikerei után úgy döntött, egy évre visszavonul, és az amerikai Dancing with The Stars 2017-es szezonjának az egyik versenyzője lett, valamint egy életrajzi könyvön dolgozott. Ez is jól érzékelteti: Biles számára a versenyzés leginkább arról szól, hogy szeretné magát jól érezni közben.

Végül egyik bajnok sem adta fel (teljesen)

Hosszú történetét mindnyájan ismerjük: a régi önmagának csak az árnyéka tudott lenni a medencében, de minden olyan számban elindult, amiben esélyesnek számított, és még azután sem állt le, hogy 400 vegyesen címvédőként csak ötödik lett.

Simone Biles a selejtezőkben olyan jól szerepelt, hogy minden versenyszámban a döntőbe jutott, de már a csapatdöntőben látszott, hogy valami nincs rendben, amikor Bilesnak nem sikerült az egyik ugrása. Ilyen körülmények között nehéz lenne szórakozásról beszélni, szóval innen nézve nem olyan meglepő, hogy a tornász a mentális állapotára hivatkozva visszalépett (ezután az amerikai női tornászcsapat „csak” második helyezést ért el az oroszok mögött), és több egyéni számban sem vállalta az indulást a döntőben.

Veszélyben lett volna Simone Biles, ha nem lép vissza
Minden idők egyik legjobb tornásza leblokkolt ugrás közben, és csak a szerencsének köszönheti, hogy egyáltalán talpra érkezett. Az úgynevezett twisties nem ismeretlen jelenség, ilyenkor az agy és a test a nagy nyomás hatására nem működik együtt. Nem véletlenül nevezik a tornászok rémálmának.

Az viszont már jóval meglepőbb, hogy Simone Bilesnak – úgy tűnik – mégis sikerült annyira összeszednie magát, hogy az egyik kategória döntőjében ott legyen, és kedden feláll a gerendára. Mi pedig csak remélni tudjuk, hogy nagyon jól fogja érezni magát közben.

Bilest elsősorban azért kritizálták, mert cserbenhagyta a csapatát (és a nemzetét), de a csapatverseny fináléja utáni sajtótájékoztatón ő éppen a csapat érdekeivel indokolta a visszalépését,

ugyanis szerinte a többiek olyan keményen dolgoztak, hogy nem akarta az éremesélyt kockáztatni a további versenyzésével.

Hosszú Katinkát leginkább azért kritizálták sokan, mert tévesen azt gondolták, hogy elvette a lehetőséget úszótársától, Jakabos Zsuzsannától, amikor visszalépett a 200 pillangótól – ugyanúgy, mint öt éve Rióban. És volt olyan vélemény is, hogy nem készült fel megfelelően, amit sem ő, sem a sportvezetők nem vettek észre – így méltatlan helyzetbe hozták magukat. Az utóbbi kritikát konkrétan Vitray Tamás fogalmazta meg.

Michelle Obama és Justin Bieber, Orbán Viktor és a Trollfoci

De alapvetően sokkal többen voltak, akik kiálltak a két sportoló mellett. Nézzük a legnagyobb neveket:

Simone Bilesnak például olyan impozáns személyek írtak kedves szavakat, mint az egykori First Dady, Michelle Obama, aki ezt üzente a tornásznak Twitteren:

Elég jó vagyok? Igen, elég jó vagyok. A mantra, amit naponta gyakorlok. Simone Biles, büszkék vagyunk rád, és drukkolunk neked. Gratulálunk az ezüstéremhez, amerikai csapat!

Vagy Justin Bieber, aki maga is szakított már turnét félbe azért, mert mentálisan összeomlott. Ő ezzel a felvezetéssel osztotta meg a lenti fotót az Instagramon:

Senki sem fogja megérteni, milyen nyomással kell szembenézned! Tudom, hogy nem ismerjük egymást, de nagyon büszke vagyok, hogy úgy döntöttél, visszalépsz!

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Justin Bieber (@justinbieber) által megosztott bejegyzés

A 24 éves tornász pedig így reagált a biztatásra a közösségi oldalán:

A szeretet és támogatás, amit kaptam, ráébresztett arra, hogy több vagyok, mint csupán az eredményeim és a torna, amiben korábban sosem hittem igazán.

A Hosszú Katinkát nyilvánosan támogatók és bevédők tábora is olyan népes, hogy célszerű inkább csak a skála két szélét megemlíteni: az ország legismertebb sportfanatikusa, Orbán Viktor miniszterelnök például kivételesen kommentelt egyet Hosszú Katinka köszönetnyilvánító bejegyzéséhez a Facebookon.

Egyszer bajnok, mindig bajnok. Akinek a tiszteletére egy olimpián egyszer is fölvonták a nemzeti lobogót, mindig a mi hősünk marad

– írta a miniszterelnök, és hasonlóan kedveseket üzent még jó pár politikus, akiket most nem fogunk idézni.

De az alapvetően trollkodós focimémekben utazó Trollfoci (ahol a trollkodást egy kicsit mindig elfelejtik, ha olimpiáról vagy egy Magyarország részvételével zajló foci-Eb-ről van szó) is megosztott egy képet Hosszú Katinka védelmében azzal a szöveggel, hogy

mielőtt elkezdenél erre a csodálatos nőre a fotelból károgni, GONDOLKOZZ el egy kicsit.

Hosszú pedig így köszönte meg a sok-sok támogatást (ennek a bejegyzésnek a facebookos változatához kommentelt oda a miniszterelnök):

Én csak annyit írnék, hogy köszönöm mindenkinek a támogatást, és ez most hozzátartozik a pályafutásomhoz, és ugyanolyan méltósággal viselem, mint az elért csillogóbb sikereimet. Köszönet mindenkinek! Köszönöm Magyarország és mindenki más, aki ott van és volt mellettem! Hajrá Magyarok!

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Katinka Hosszu (@hosszukatinka) által megosztott bejegyzés

A kritikákra való reakciót nem csak ebben a bejegyzésben kerülte ki egy bajnokhoz méltó diplomatikussággal, hanem a már korábban idézett interjúban is. A negyedórás beszélgetés alatt Gundel Takács Gábor többször is próbálta megtudakolni a véleményét arról az álláspontról, hogy a fotelkommentelők kritikái teljesítmény hiányában méltatlanok – ami az egymillió futball- és (négyévente) olimpiaszakértő országában kicsit furcsán hangzik.

Én nem szoktam így gondolni, ez annak az adott embernek a véleménye. (…) Valószínűleg, ha leülnénk beszélgetni, nem ez lenne a véleménye. (…) Ahogy mondtam, van az a Hosszú Katinka-imidzs, akiről ő ír.

– reagált az úszónő.

De Gundel Takács ezután sem akart leszállni a témáról, és Esterházy Péter klasszikusát (hibásan) felidézve – miszerint „egy bizonyos szint fölött nem megyünk bizonyos szint alá”  – megkérdezte az úszót, hogy tud-e eszerint a mottó szerint élni, és meg tudja-e válogatni ennek a gondolatnak a jegyében, hogy kivel álljon szóba, és kivel nem?

„Hát persze, nem találkozok ezekkel az emberekkel” – hangzott Hosszú válasza, majd így folytatódott:

Hozzám még soha nem jött oda az utcán senki, és mondott volna valami csúnyát. Pedig az tök fair lenne, ha a szemembe mondja.

Az interjú hátralevő részében az úszó arról beszélt, hogy már mindent elért, amit elérhetett, szóval már a tokiói játékokra is bónuszolimpiaként tekint. De azért még nem tervezi abbahagyni a versenyzést, mert egyrészt imád úszni és versenyezni, másrészt nem akarna a mostani eredmények után visszavonulni. Persze azért most egy kis pihenésre van szüksége családi körben.

Szóval csak azt kívánhatjuk neki mi is, amit a a zárókérdésre adott válaszában kér: egy kis nyugalmat a feltöltődéshez.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.