Tokióban Lőrincz Tamást már nem lehetett megállítani és a 34 éves birkózó megkoronázta pályafutását azzal, hogy világ-és Európa-bajnoki címei mellett már olimpiai bajnoknak is vallhatja magát. Élete sikerét ráadásul nem sokkal azt követően aratta, hogy az öccse, Lőrincz Viktor is kiharcolta a döntőben való részvételt, ő majd a helyi idő szerint szerda esti programban csatázik az első helyért.
Lőrincz Tamás 2012-ben ezüstérmet nyert Londonban, ám akkor még nem tudta értékelni azt a második helyet, csalódottan nyilatkozott és fogadkozott, hogy majd Rióban jön el az ő ideje. A brazíliai olimpia számára nem sikerült jól, majd annyira megviselte, hogy elcsalták öccse bronzmeccsét a német Denis Kudla ellen (Viktor egyébként Tokióban visszavágott neki), hogy komolyan fontolgatta, befejezi a birkózást. Végül folytatta, súlycsoportot váltott és megnyert minden létező címet.
Nem is emlékszem, mi volt a döntő utáni másodpercekben, annyira hihetetlen volt az egész. Szenzációs volt ott állni a dobogón, fogni ezt az érmet a kezemben. Alig várom, hogy a gyerekeim nyakába akasszam, hogy megöleljem őket.
Rióról azt mondta, ott nagyon sokat fogyott, azon ment el neki az az olimpia. Akkor még a 66 kilogrammosok mezőnyében indult (most 77-ben lett aranyérmes), de rögtön az első meccsén vereséget szenvedett egy dél-koreai ellen, aki meg a következő körben búcsúzott. Lőrincz az azóta eltelt öt évet egy sóhaj kíséretében nagyon hosszúnak nevezte. Ami pedig Viktorral történt a riói bronzmérkőzésen, az még őt viselte meg jobban, mint az öccsét.
Őt érte a legnagyobb trauma, mégis ő támogatott. Óriási szerepe van abban, hogy ez az érem a nyakamban van: mellettem volt, mondta, hogy nem fogunk itt megállni, megyünk tovább és nem hagyjuk, hogy ezt tegyék velünk. Átrugdosott engem a holtponton, amikor az ő nyakából vették le a bronzérmet
– mondta Lőrincz Tamás, aki majdnem „idegösszeroppanást kapott” az öccse mostani elődöntője láttán, de próbált fókuszálni a saját feladatára. Csak egy pillanatra találkoztak, adott egy puszit a homlokára, váltottak pár szót, de nem akarta, hogy elragadja a hév.
Az elődöntőben az irániak kétszeres világbajnoki bronzérmesével, Mohammedali Geraei ellen csatázott, azt mondta óriási lökést adott neki az a győzelem, de nem is emlékszik igazán, mi történt, mert annyira besavasodott a végére. Az Akzsol Mahmudovval vívott finálé kapcsán azt válaszolta, meglepte őt a kirgiz az elején.
Kimondani is fáj neki, hogy riválisa még csak 22 éves, nagyon képzettnek tartja, épp vele melegített be egyébként az elődöntője előtt. Onnantól kezdve, hogy a lenti helyzetből felálltak, akkor már érezte, hogy az övé a meccs és azt mondogatta magának, hogy ebbe a riválisa is beletörődött.
„Felmentem a szőnyegre, elkezdődött a mérkőzés és akkor nekem ugrott ez a fiatal srác, én meg arra gondoltam, hogyha ezt hat percig bírni fogja, akkor baj lesz. Egy perc húsz másodperctől éreztem, hogy nem így lesz, onnantól kezdve szerintem én irányítottam és az történt, amit én akartam. Ez óriási erőt adott. Az olimpia előtt egy hónappal megsérült a bordám, emiatt nem nagyon tudtam lentizni, de nagyon bíztam magamban, mert még ettől függetlenül is jól mentek az edzések. Támadásoknál éreztem, a védekezés viszont nagyon jól ment. Valószínűleg féltettem annyira a bordámat, nehogy rásérüljek, hogy kétezer százalékkal figyeltem a védekezésre. Nem estem kétségbe ezen az olimpián, ha leküldtek parterbe” – mondta az olimpiai bajnok birkózó, aki úgy érzi, az évek során abban fejlődött, és ezt a korának is betudta, hogy taktikusabbá vált, a kevesebb néha több alapon is tud már nyerni.
Korábban azt nyilatkozta a 24.hu-nak, hogy az olimpia után befejezi, most rákérdeztek nála, hogy ez volt-e az utolsó versenye, mire csak annyit felelt, az biztos, hogy az utolsó olimpiája.
